« A nő felemelkedése és tündöklése - Interjú magammal   A házasság – ami a könyvemből kimaradt »

Szexuális visszaélések a terápiában

Könyvemben is írtam erről, hogyan éltek  és élnek vissza kéjsóvár pszichiáterek és pszichológusok betegeik érzelmi kiszolgáltatottságával. Összefoglaló magyar adatok nem állnak rendelkezésünkre, de speciel én is több esetről tudok, amikor a terapeuta kikezdett páciensével, és lett belőle szex és testi-lelki kizsákmányolás. Ez az egyik legsúlyosabb vétség és rendkívüli károkat okoz a páciensek lelkében, hiszen azok élnek vissza a helyzettel és a beléjük vetett bizalommal, akikhez legintimebb problémáikkal feltétlen bizalommal fordultak. A szexuális visszaélés megtörténte során nem feltétlen tűnik a páciens ellen elkövetett merényletnek. Sokan úgy vélik, ők szerettek bele a terapeutába, és az csak engedett nekik. Valójában a terapeuta gyakran szisztematikusan vadászik a szexuálisan kizsákmányolható páciensekre. Estelle Disch több vizsgálatában igazolta, hogy a gyermekkorukban szexuális visszaéléseket elszenvedett páciensek (leggyakrabban nők) sokkal valószínűbben esnek később pszichiáterek vagy pszichológusok áldozataivá is. Nem kis számokról és elszigetelt esetekről van szó. 2001-es vizsgálatában 600 személyt találtak, akik közül 149-en válaszoltak a kérdőívre. A gyermekkori szexuális abuzus súlyos trauma, amely megváltoztatja az emberek személyiségét, pl. félelmükben nem tudnak ellenállni a szexuális közeledésnek, mások tudattalan szexuális behódolással próbálják a tekintélyszemélyt kiengesztelni, megint mások „rátanultak” arra, hogy célokat a szexuális felkínálkozás ősi eszközével érhetnek el. A terápiában történt szexuális visszaéléseket nagyon nehéz bizonyítani, hisz nincsen tanú, és a szakma saját tagjait eleve fedhetetlennek tekinti. Cinkosság, hallgatás, összekacsintás a jellemző, ha ilyesmi szóba jön.  Az ilyen esetek leggyakrabban véletlen derülnek ki, nincs is hol jelenteni, nem is lesz hitele, s a páciens vagy szégyelli az esetet, vagy önmagát hibáztatja.

A legtöbbet vizsgálták a pszichiáterek által elkövetett szexuális visszaéléseket, ezek ugyanis az orvosszakmában a többi ágazathoz képest kiugróan gyakoriak. Ennek okát a kutatók abban látják, hogy a pszichiáterek eleve intim helyzetben kezelik pácienseiket, akikkel fokozott érzelmi közelséget, ill. függőségi viszonyt alakíthatnak ki. Természetesen igaz ez a pszichológusokra is, ők sem kivételek, azonban a két szakma közt éles különbség, hogy a klinikai pszichológusok hosszú éveken át különféle önismereti és saját élményű terápiákon vesznek részt, és sokkal mélyebben vannak szocializálva etikai szabályokra. Így az a tapasztalat, hogy szexuális visszaélések gyakoribbak a pszichiáterek részéről. A pszichiáterek (és az orvosok) gyógyítóvá válásának folyamatába nincs beépítve kötelező érvénnyel az önismereti munka, a betegekkel való bánásmód, s nincsenek szűrők az alkalmatlan személyek eltávolítására.  Ez különösen érvényes a manapság dívó biológiai pszichiátriára, ahol a „lelki dolgok” már eleve csak amolyan fölösleges sallangnak tűnnek a feltételezett agyi biokémiai deficitek mellett. Persze, mondják egyes kutatók, mit is várhatnánk, hisz, mint Carr és Robinson 1991-es vizsgálata mutatja, a posztgraduális pszichiáter képzés során a hallgatók 5%-a szexuális viszonyt létesített oktatójával. Más kutatók 10%-os arányról számoltak be, míg az oktatók vizsgálata arra derített fényt, hogy a pszichiáter oktatók 15-20%-a létesített már szexuális viszonyt rezidensével munkája során. Az önbevalláson alapuló adatok természetesen mindig alulbecsülik a tényleges arányokat.

Egy 1986-os, az amerikai pszichiáterek körében végzett felmérés szerint a férfi pszichiáterek 7,1 százaléka (1057-en), a női pszichiáterek 3,1 százaléka (257-en) ismerte be névtelenül, hogy szexuális viszonyt kezdeményezett betegeivel. Más vizsgálatokban nem az önbevallás kényes és igen kétséges módszerére építettek, hanem arról kérdeztek pszichiátereket, tudnak-e olyan kollegáról, aki szexuálisan visszaélt betegével. Új-zélandi pszichiáterek 68,7 százaléka tudott olyan betegről, akivel pszichiátere szexuális viszonyt folytatott, és 50,3 százalékuk legalább két ilyen esetet is ismert. Egy svéd vizsgálatban a pszichiáterek 38%-a, egy svájci vizsgálatban a pszichiáterek 52%-a ismert ilyen eseteket. Angol pszichológusok 23%-a számolt be ilyen esetekről, az elkövetők döntően pszichiáterek voltak, de akadtak pszichológusok is. Egy izraeli vizsgálatban a pszichiáterek 29%-a számolt be arról, hogy páciensének az előző terapeutával szexuális viszonya volt. Egy zártosztályon kezeltek körében végzett külföldi felmérés szerint a betegek 80%-a átélt vagy tapasztalt szexuális visszaéléseket a kezelő személyzet részéről. Kenneth S. Pope és Valerie A. Vetter 1991-es vizsgálatában 958 páciens esetét vizsgálva azt találták, hogy 90%-ukra negatívan hatott a terapeutával folytatott szex, 11%-uk igényelt emiatt pszichiátriai kezelést, 14%-uk kísérelt meg öngyilkosságot és 1%-uk (10 fő!) öngyilkosságot követett el. A szexuális visszaélések leggyakoribb tünetei a gondolkodási zavarok, érzelmi labilitás, üresség és izoláltság érzése, súlyos bizalmatlanság, bűntudat, fokozott öngyilkossági késztetés, szexuális zavarok.

 

Sorolhatnám még a vizsgálatokat, van bőven. A vizsgálatokat sok-sok becsületes pszichiáter folytatta le, megpróbálva kiszűrni a sok-sok becsületes pszichiáter közül a hivatásra méltatlanokat. Mert a gond pontosan az, hogy elég egy rohadt gyümölcs, hogy megromoljon az összes egészséges. Akivel szexuális, gyógyszerelési vagy egyéb visszaélés történik, az általánosítani fog, mert azt látja, hogy az elkövető büntetlenül folytathatja etikátlan, sőt kriminális ténykedését. Vagyis azt fogja tapasztalni, hogy a szakma megtűri az ilyet, és ősi tapasztalat, hogy a hallgatás egyetértés. (Utalnék a múltkori hírlevelemben közölt esetre, amelyben szabályosan elraboltak és törvénytelenül zártosztályon tartottak egy fiatal nőt, akinek se előtte, se utána pszichiátriai kezelésre nem volt szüksége. Az elkövetők ma is szabadon garázdálkodnak.)

 A minap kaptam egy aranyosan aljas és gyáva levelet a Károlyi Kórház II. Belosztályáról, melyben az állt, hogy „Már tudhattam volna a Népszabadságos cikkekből hogy egy szcientologiai fegyverhordozó véleményét szélesztik.” Az e-mail cím: karolyi@eqnet.hu. Aláírás természetesen nem volt, ami szerintem súlyosan sérti a II. Belosztály dolgozóit, akiknek a nevében ilyen leveleket küldözget valaki. Úgy tűnik, egyeseknek két vélemény létezik: a pszichiátria feltétel nélküli védelme vagy a szcientológia.

Szerintem minimum van egy harmadik, ezt képviselem én is: ez a jogos, megalapozott kritika. A vizsgálatokat lefolytató pszichiáterek sem szcientológusok voltak, a vizsgálatokat közlő pszichiátriai szaklapokat sem a szcientológia pénzelte. A szakma meg szeretne tisztulni, meg szeretne szabadulni a soraiba furakodott kriminális és kalmárszellemű egyedektől. De sokszor ők az erősebbek, és kapaszkodnak pozícióikba.

A pszichiáter szakma tekintélye igen sokat romlott az utóbbi évtizedekben, s ebben jelentős szerepe van ennek. A pszichiátriát eltartó betegek véleményét túl sokáig már nem lehet figyelmen kívül hagyni.


 
 
5 (1)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: szengab, 2008. jún. 23. 22:16 - címkék: és kategóriák: Szex - 234 komment

Eddig 234 komment érkezett ()

  • 135.  szengab
    2008. 06. 26. 23:34

    Susa88, talányosak a szavaid, de a lényeg, hogy a pszi-nő csődöt mondott.

  • 136.  gergoa77
    2008. 06. 26. 23:35

    Impressio: semmiféle visszaélés nem volt - egyszerűen túl nagyok voltak az elvárásaim, de mindkét pszichiáternő nagyon is jó pszichiáternő, egyik jobb terapeuta, mint a másik

  • 137.  Éva
    2008. 06. 26. 23:37

    Gergő, ennek örülök!

    Vagyis annyira nem, mert egy zaftos történetre vágytam. Na, mindegy...

    Most már elköszönök, mert mindjárt kimurdálok a fáradtságtól.
    Jó éjt mindenkinek! :)

  • 138.  szengab
    2008. 06. 26. 23:38

    Laci, a tudomány mindig általánosabb törvényeket keres, ezért az egyéneből egyének fölötti törvényszerűségekre következtet. Az egyéniség mindig általános és abszolút egyedi integrátuma. Lehetsz teljesen egyedi, de akkor is vannak általános sajátosságaid, amik bejósolhatók, összefüggnek más vonásokkal.

  • 139.  Maxi
    2008. 06. 26. 23:41

    Laci, tök jó Feldmár gondolatait olvasni, de engem érdekelne az is, hogy te mit gondolsz erről.

    Az én véleményem pl. az, hogy bár valóban minden ember egyedi, mégis vannak felismerhető mintázatok, "tipikus" reakciók. Ezeknek szerintem nagy része ösztönös.
    A szépirodalom legnagyobb klasszikusai is azért válhattak klasszikussá, mert pontosan azokat az általános emberi vonásokat mutatják be, amitől a "hős(nő)" bennünk kel életre és azonosulni tudunk vele, vagy tanulni tudunk tőle. Ha "lecsupaszítod" ezeket a műveket, akkor megláthatod a magot, az összehasonlítható azonosságot. Csak az úgy nem annyira olvasmányos.

  • 140.  gergoa77
    2008. 06. 26. 23:41

    Kedves Gábor!
    Köszönöm. Ön a legnagyobb pszichológus ebben a kis országban.
    Üdv:
    Gergő

    Jó éjt, Impresszió!

  • 141.  Melós
    2008. 06. 26. 23:46

    Kedves Mindenki, a pszichiáter elmegy hallucinálni (álmodni), mert ha ezt holnap napközbenre hagyom, akkor abból gáz lesz, pl. legyógyszereznek és bezárnak.

    Ja, a Család nem érti miért verem egész csütörtök este a számítógépet, mondom a Szendi blogba írok, az Asszony azóta fogja a hasát a röhögéstől.

    Ha lesz vita gyógyszercéges pizzáról, megvett orvosokról, pszichiátria lételméleti alapjairól stb itt leszek és elmondom hogy éltem meg (túl) ezt az elmúlt tizenegynéhány évben, ha érdekel Benneteket. Jó éjt!

  • 142.  Ferenc
    2008. 06. 26. 23:47

    Gábor! Ez most nem egészen ide tartozik, de megkérdezném: Szerinted van valami, amiben Freud igazat mondott, és mi lenne az? Tudatalatti, elfojtás, netán pszichoszexuális fejlődés? Jung nézeteit inkább elfogadhóbbnak tartja?

  • 143.  Maxi
    2008. 06. 26. 23:48

    Melós, kár lenne, ha megfosztanának minket a hozzászólásaidtól, úgyhogy jó éjt! :o) A sztori meg szerintem sokakat fog érdekelni.

  • 144.  Katalin
    2008. 06. 26. 23:49

    Kedves Gergoa77!
    A Wass Albert könyveit én is lapozgattam a könyvesboltban. Tele van vele egy fal. Ott ámultam felettük, és nem voltam képes felfogni, hogy mit lehet szeretni azokban a könyvekben. Ki az aki ezért pénzt ad? Ki az akinek ennyi ideje van, hogy ráér Wass Albert könyvet olvasni? Azóta sem értem. Ennyire népszerű, és tényleg ilyen sokan szeretik, és megél ebből a vacakból?
    Mivel én haszontalannak tartok minden nemzetieskedést, magyarimádást, ezért enyhe undorral pillantok ezekre a polcokra a könyvesboltokban. Lenin összes művei jutnak eszembe róluk, csak a másik oldalra átpakolva. Gyerekkori rossz élmény:)

  • 145.  gergoa77
    2008. 06. 26. 23:52

    Jó éjt, Melós! Nagy vagy!

  • 146.  gergoa77
    2008. 06. 26. 23:56

    Kedves Katalin!
    Én sajnos alig olvastam Wass Albertet, csak sokat hallottam róla.

  • 147.  Maxi
    2008. 06. 26. 23:57

    Én is megragadnám az alkalmat (no meg a kispárnámat), és elköszönök Tőletek. Ismét jó volt a beszélgetés, szívesen maradnék még, de nagyon hosszú volt ez a mai nap. Jó éjt!

  • 148.  szengab
    2008. 06. 26. 23:59

    Jó éjt Melós! Kedvet csinálták a gyógyszeripari praktikákhoz. Szerintem én is elmegyek most aludni. Maxi, egyetértek Veled.

    Kedves Ferenc. A pszichoanalizissel elég korán felmerült az a probléma, hogy nem ellenőrizhető állításokat tesz az emberről. Tudattalan? Mi az? Egy költői, megfoghatatlan metafóra. Persze, tudjuk, hogy van valami ilyesmi, de Freud ezzel semmi újat nem mondott. A pszichoszexuális fejlődés? Talán a szakaszolásban van valami, de már a latencia periódus eléggé kérdéses. Freud nagyon okos ember volt, úgyhogy sok jó megfigyelése volt, de rabjává vált a saját spekulációinak, de egy mesterkélt elméletet konstruált. Elszakadt a tudományos módszertől. Jung, bocsi, de még zavarosabb.
    a pszichoanalizis, akár freudi, akár jungi, inkább vallás, mint tudomány. Modern mítosz az emberről.

    Jó éjt mindenkinek.

  • 149.  gergoa77
    2008. 06. 27. 0:02

    Lacinak: ajánlom az Osiris kiadó pszichológia-könyveit, azok (is) tudományosak
    A terapeuta pedig igenis legyen tudós - legalább bizonyos szintig - az emberek tudósa

  • 150.  Katalin
    2008. 06. 27. 0:03

    Engem is érdekelne a pszichiáterek "elkurvulása" téma.

  • 151.  gergoa77
    2008. 06. 27. 0:03

    jó éjt!

  • 152.  mshouse
    2008. 06. 27. 18:21

    Gábor, köszi a válaszodat, szakmabelitől az első emberi reakció, mondjuk, nem is igen mesélgetem a sztorit, mert minek... Nem is értem, mi ütött belém, soha semmihez nem szoktam hozzászólni, ez volt az első (komolyan...).
    Igen, jól értetted, tetszett a könyved. Én eredetileg etológusnak készültem (mármint a régészeti elképzeléseim után közvetlen, amikor elpusztult az első kutyám), csak akkoriban nem volt etológus-képzés, úgyhogy rástartoltam az állatorvosira. Mondjuk az etológiai ismeretekre itt is nagy szükség van, azért élek még mindig, mert időben rájövök, ha egy páciensem meg akar rúgni, vagy meg akar enni:-) Szóval sok ilyen témájú irodalmat elolvastam, még humán etológiait is (mért pont ez az állat maradjon ki, ugye...), így nem éreztem eretnekségnek egy fikarcnyit se abból, amit leírtál.
    Itt szó volt olyasmiről, hogy a pszichiáterek-pszichológusok mennyire tisztelik pácienseiket, hogy kezelik őket, stb. Csak egy adalék: ahol én voltam diliflepnis, ott nagy divat volt a nagycsoportos foglalkozás (gondolom, máshol is). Én kezdettől fogva nem hittem, hogy ez működik, mármint hogy 50 ember nyavalyog a bajáról 50 ember előtt és ez jó dolog. Elég egyszerű struktúrája volt a hordának: egyvalaki nyavalygott (aki még élvezte is, hogy 50 ember előtt nyavalyoghat)-ez ált. nő volt, 2-3 másik szekundált (itt már esetleg férfi is volt), a többiek (beleértve engem is) unták és utálták az egészet. Na, de nem ez a lényeg. Hanem az, ahogy a fehérköpenyes populáció lereagálta az egészet. A testtartás, grimaszok, stb. sokat elárulnak, és nem hazudnak (az hazudik, akinek mozog a szája:-D). Én egy idő után ezen szórakoztam:-) Volt egyszer, hogy 25 percig a vitaindítás után senki egy büdös szót se szólt, úgyhogy volt időm figyelni:-) Az egyik pszichológusnő vezette a gyűlést, ő kénytelen volt figyelni. A másik feszült figyelemmel nézte a lábujja körmét, hátha nő esetleg. Illetve a nyaklánca porcelán medálját fixírozta, gondolom, egy kósza elektron se kerülte el a figyelmét. Az egyik orvos kb. olyan arckifejezéssel, mint a falubolondja a kisfröccs mellett a kocsmában, bambult, de valami furcsa időérzék miatt az utolsó 5 percben mindig felriadt és hozzászólt (gondolom, régi párttaggyűlési emlékek, amikor ugye hozzá kellett szólni...)-természetesen teljesen inadekvát szöveget nyomott. A másik, egy szép hosszú, póklábú példány min. 20 percet fészkelődött, mert rohadt kényelmetlen volt a szék (tényleg, számára kimerítette az állatkínzás fogalmát, én a tacskó lábaimmal még csak elvoltam), aztán lement alfába és végig ott is maradt, úgy kellett felrázni. De a legjobb a főorvos volt. Van olyan az etológiában, hogy helyettesítő cselekvés. Ezt olyankor csinálja egy állat, ha frusztrálva érzi magát, nem tudja azt tenni, amit szeretne, ezért mást tesz. Pl. evés helyett tisztálkodik, mert mondjuk az elesége mögött van valami ijesztő, ami miatt nem mer odamenni, ehelyett kapkodva, elnagyoltan mosakodni kezd (Csányiék csinálták ezt tengerimalaccal-ideális állat, mert nagyon beles, nagyon buta és nagyon gyáva). Na, a mi főorvosunk a ritualizált komfortmozgások teljes skáláját produkálta, fülpiszkálás, nyakdörgölés, stb. Én meg azon gondolkodtam, hogy tényleg nem érzik, hogy mennyire "lejön", hogy minket semmibe vesznek, egy fikarcnyit nem érdekeljük őket, nem is akarnak segíteni. Lehet, hogy nem mindenki képzett etológus, de a metakommunikációra tudattalanul azért mindenki reagál. Ez az egész bűzlött a hamisságtól. Persze lehet, hogy patológiásan túlérzékeny vagyok (szakember mondta!) :-) Persze, nem kell szeretni ezt az egészet, dehát ők vállalták, erre képezték őket, stb. Én se csinálnám, de nem is csinálom és nem rontok senki állapotán.

  • 153.  bernadett
    2008. 06. 27. 19:35

    a jó csoportterápia a sokszempontú tükrözési folyamatokról és az életben is megélt szerepekről szól

    ha meg már az elején látszik, hogy kamu a dolog, akár pszichológusnál, akár pszichiáternél, miért vállal vki további kezeléseket?

  • 154.  szengab
    2008. 06. 28. 0:04

    Kedves msmouse, bocsi, csak mar elmentem aludni, amikor válaszoltál. Én csak hallgató koromban jártam nagycsoportos helyen, de én is azt tapasztaltam, hogy a pacienseket eléggé frusztrálja. Igazából nem mernék határozottan nyilatkozni arról, hogy kell-e ilyen nagycsoport, vagy sem, de az biztos, hogy a személyzet hozzáállása formálissá teheti. Ez esetben amolyan feszültségfigyelő, ha valami gáz van a páciensek közt, az majd a húszperces feszültségben úgyis kirobban. De ez nem tűnik túl korrektnek, kicsit laktanya hangulat van ettől, állni (itt ülni) a zászló előtt. Azt hiszem, az ilyen osztályokon nagyon fontos lenne, hogy a páciens érezze a figyelmet, de éppen a folyamatos együttlét az, amibe elfásul mindenki.

  • 155.  Éva
    2008. 06. 28. 0:13

    mshouse
    2008. 06. 27. 18:21

    Próbálkoztál már az írással? Szerintem kifejezett tehetséged lenne hozzá. Őszintén mondom!

    Bernadett:

    Miért próbálkozunk, mikor látjuk, hogy nem megy? Mert azt gondoljuk, egyszer mégiscsak menni fog. Mert valahol nem törődtünk bele az állapotunkba, abba, hogy az esetleg mindig úgy marad.

    A csoportterápiákkal kapcsolatosan amúgy vegyes élményeim vannak: egyrészt két éve pont egy ilyen intenzív négyhetes kurzus rántott ki "önmagamból", másrészt már gyógyszermentesen vettem részt nem olyan régen hasonlóban, és akkor szinte ugyanazt tapasztaltam, mint mshouse.

  • 156.  gergoa77
    2008. 06. 28. 6:43

    81. Melós

    Szerintem rendkívül fontos, máskülönben nem lesz hiteles. De az is u.olyan fontos, hogy mire pacienssel érintkezésbe lép, már "gyógyult" legyen, és ha vannak is még esetleg feldolgozatlan dolgok az életében, legalább tudjon róluk... és hasonló v. u.olyan problémával küzdőket ne kezeljen.
    A hitelességre visszatérve - szerintem ez a legfontosabb. Csak az tud igazán empátiát gyakorolni, és az tudja csak átérezni a másik fájdalmát, aki keresztülment már hasonló dolg(ok)on. És segíteni meg csak akkor tud, ha "ki is jött" belőlük. Ez számomra a hitelesség része.

    Nem tekintem hitelesnek még azokat a "nagy" terapeutákat sem, akik látszólag nagyon együttérzőek és megértőek, valójában azonban titkon az órájukat néznék, hogy mikor lesz már ennek vége. Attól tartok, egy idő után - a pénzért és a népszerűségért - szinte mindenki megtanul színészkedni, és szinte profi színészek lesznek. Csak sajnos a szerep, amit eljátszanak, nem belülről fakad, hanem kívülről húzzák magukra. És ez nagy különbség. A jó terapeuta teljesen átéli a szerepét (itt a szerepet pozitív értelemben értem), és utána "visszajön" belőle a "hétköznapi" valóságba. A rossz t. pedig csak úgy tesz, mintha átélné.

    Impressionak is: na jó, mostmár bevallom, hogy én eddig mindkét pszichiáternőnél, akikhez jártam (gyógyszermentes terápiára), néha úgy éreztem, valójában én vagyok az ő terapeutájuk. És néha úgy éreztem, azért fizetek nekik, hogy meggyógyuljanak, és utána valóban tudjanak terápiát vezetni.

  • 157.  Éva
    2008. 06. 28. 7:42

    Gergő
    2008. 06. 28. 6:43

    Ezt én Csernusnál éreztem. Az az ember nagyon frusztrált és közel van a kiégéshez. A jószándék megvan benne, igaz, jó mélyen elfojtva.
    De szerintem - mivel épp "gyógyult" drogosként kezdett foglalkozni hasonló problémákkal küzdőkkel - , a saját feszültségeit nem kezeltette ki rendesen, illetve meg merem kockáztatni, a népszerűség sem tett jót neki.
    Az egy másfajta drog, csak elfedi a dolgokat, de nem oldja meg.

    *

    Én a magam példáját hozom fel erre: 6 év kemény gyógyszerfüggésből jöttem ki, és ennek már 2 éve, de eszembe sem jutna hasonlókkal küzdő emberekkel órákon, napokon, éveken át beszélgetni, mert abba beleőrülnék.

  • 158.  gergoa77
    2008. 06. 28. 8:54

    Impressio: csodálatos vagy.

    Azzal is egyetértek, és nagyon örültem, hogy tegnapelőtt este beírtad, hogy Gábornak nagy az érdeme, és nem csak posztumusz. :-)

  • 159.  gergoa77
    2008. 06. 28. 9:05

    impressio! Azért azt el kell, hogy "mondjam", hogy én Csernust ennél kicsit összetettebbnek, és jóval nagyobbnak látom, bár nem jártam Hozzá, és csak egyszer találkoztam Vele kb. 1 perc erejéig. Nagyon erős és határozott kézfogása volt. Pár másodpercre egyedül maradtunk, csak ő meg én. Éreztem, hogy a csontomig hatol a tekintete. Nagyon nagy mélységet és bölcsességet láttam benne, majdnem olyat, mint Popper Péter szemében. És akkor megvilágosodott, hogy ez az ember valójában -négyszemközt- teljesen más, mint a tv-ben, és igenis van benne valami, ami azzá tette őt, aki. Csak a nyílvánosság elveszi aszemélyes varázsát. Ezzel nem akarom őt felmenteni, ha hibázott és ha hibázik. Csak sok ember -és ő is- nagyon összetett. Nem lehet, és nem érdemes valakit -csak azért, mert esetleg nem jó, hogy népszerű,- mindenképp "lehúzni". szerintem Neki is megvan a létjogosultsága arra, hogy népszerű legyen, és ha az, az nem csak rajta múlik, hanem elsősorban a rajongói táborán. tehát igény van rá. Kérdés, valóban jó-e, amit és ahogy csinál. De ez tudományos kérdés is.
    Ne érts, félre, megértelek, és jogosnak tartom az indulataidat vele szemben, ha te így látod - mert ehhez is jogod van.
    Tudom, most csökkent Nálad a népszerűségem. Igaz?

  • 160.  Éva
    2008. 06. 28. 9:07

    Gergő, köszönöm!

    Gábornak én sokat köszönhetek, mert két évvel ezelőtt, mikor már éreztem, hogy tarthatatlan az állapotom, a könyvtárban "véletlenül" kezembe került a könyve. A Depresszióipar.
    Akkor és ott elolvastam az utolsó fejezetét, és ez számomra felért egy megvilágosodással!!!
    Ott jöttem rá, hogy mi az igazság a gyógyszerekkel kapcsolatban és hogy talán mégsem én vagyok a "hülye".

    Hálás vagyok Neki ezért, hogy feltárta az igazságot és azért különösen nagyra becsülöm, hogy az álláspontját támadások, bántások és perek kereszttüzében sem adja fel.
    Ez óriási dolog, becsülendő.

  • 161.  Éva
    2008. 06. 28. 9:09

    Gergő: nem, nem csökkent nálam a "népszerűséged". Mindenkinek joga van a saját véleményhez.
    Nekem Ő egy keserű tapasztalat, de az érdemeit nem vitatom el tőle.

  • 162.  gergoa77
    2008. 06. 28. 9:12

    És azért nyílván te jobban ismered, hiszen sokáig jártál hozzá - én meg csak pár másodpercig voltam vele.
    Ha gondolod, Csernust majd "négyszemközt" tárgyaljuk ki - bár nem ragaszkodom hozzá- esetleg emailen.
    Gábor blogját már nem akarom ezzel terhelni.

  • 163.  Éva
    2008. 06. 28. 9:15

    Mindösszesen kétszer voltam Csernusnál. Csúnyán végződött, fentebb leírtam.
    Nem akarok róla e-mailben, vagy semmilyen módon többet beszélni.
    Bármi másról szívesen, de ezt egyszer le kell zárnom.

  • 164.  gergoa77
    2008. 06. 28. 9:17

    helyes, megértelek és egyet is értek Veled

  • 165.  gergoa77
    2008. 06. 28. 12:25

    És lehet, hogy nem szép tőlem, de Gábor szemében láttam még azt a mélységet -és még nagyobb, ill. mélyebb megértést és tudást-, amit Csernuséban. Azt hiszem, nem lehet őket "egy lapon említeni". De mostmár ezt a témát befejeztem.

  • 166.  Éva
    2008. 06. 28. 12:30

    gergoa77
    2008. 06. 28. 12:25

    Ég és Föld a két ember. Intelligencia, viselkedéskultúra tekintetében is.

  • 167.  Katalin
    2008. 06. 28. 13:08

    Van egy tippem, hogy vajon ki lehet a könyvben megemlített reménytelenül szerelmes pszichiáter, és hogy ki volt az, akibe szerelmes volt, majd az úgynevezett "beteg"-nek utánoznia kellett volna. A "beteg" viszont nem páciens volt, hanem annak kiáltották ki, miután nem sikerült neki jól utánoznia a másik nőt.

    Amikor olvastam, eszembe jutott egy kedvenc a játék. Valaki belesúg egy mondatot a mellette ülő fülébe, az továbbsúgja az ő mellette ülő embernek, és így tovább. A végén, a legutolsó ember már egy teljesen más mondatot fog mondani.

    Amúgy most a Depresszióipar című könyvet olvasom, ami felett szontén egyfolytában bólogatok. Nagyon jó!
    Már régebben készülök elolvasni, de a Nő felemelkedéseíés tündöklése című könyv elolvasása egyre jobban érdekel a téma.

    Ebben a témában nekem nagyon tetszenek Dr. Botond Gyula írásai is. Ő egy pszichiáter ugyan, de élő példa arra, hogy köztük is vannak olyanok, akik orvos létük ellenére, kívácsian elmerülnek a filozófiában is.

  • 168.  Éva
    2008. 06. 28. 14:59

    gergoa77
    2008. 06. 28. 12:25

    Ég és Föld a két ember. Intelligencia, viselkedéskultúra tekintetében is.

    És ami a legfontosabb: Gábor TISZTESSÉGES.

  • 169.  Katalain
    2008. 06. 28. 19:18

    Én a Csenus szemében is látok mélységet, megértést. Viszont nem lehet összehasonlítani a körtét az almával. Nincs is rá szükség. Mindkét szakemberre szükség van. Másban segítenek. A lényeg, hogy segítenek.
    Csak egy hasonlóságot látok. Mégpedig azt, hogy elsősorban az emberekért dolgoznak, és csak másodrangú a karrier. Mig sok más pszichiáter/pszichológus előbb kalkulál, seggetnyal, politizál, majd utána odapillant estleg az emberre, majd telefirkál egy receptet.
    Sokan nem is tehetnek mást, mivel tehetetlenek a nagy RENDSZER-rel szemben. A tényen viszont ez nem változtat.

  • 170.  Éva
    2008. 06. 28. 20:14

    Katalin:

    hát, ha azt mondod, hogy Csernusnál másodrangú a karrier, kiköpöm a tüdőm...

  • 171.  Melós
    2008. 06. 28. 20:42

    "Mégpedig azt, hogy elsősorban az emberekért dolgoznak, és csak másodrangú a karrier. Mig sok más pszichiáter/pszichológus előbb kalkulál, seggetnyal, politizál, majd utána odapillant estleg az emberre, majd telefirkál egy receptet."

    Katalin (169): Ha a fenti mondatból kiveszed a "pszichiáter/pszichológus" és a "telefirkál egy receptet"
    szavakat, és azokat felcseréled más humán szférában működő specialitások szakszavaival (mármint akiknek emberekért kellene dolgozniuk, pl. vezető oktatók, szociális felsővezetésben dolgozók stb.), általános igazságot kapsz. Egy szint felett CSAK politika, seggnyalás és intézményes korrupció van, ami megfelelő kommunikációs közegbe van ágyazva (média). A "segítő" foglalkozású nagy emberek - tisztelet a kivételnek - parabolikus ívben tesznek a hivatásukra. Sokuk igazából nem is művelte soha (lehet hogy szerencsére).

  • 172.  Magyari Ferenc
    2008. 06. 28. 22:49

    A Depresszióiparban magáról a depresszióról is ír a Gabi?

  • 173.  Éva
    2008. 06. 28. 23:24

    Magyari Ferenc
    2008. 06. 28. 22:49

    El tudod képzelni, hogy egy ilyen címet viselő könyvben épp a depresszióról ne írna a "Gabi"?
    Ez olyan, mintha a paprikás krumpliból kifelejtenénk a krumplit!

  • 174.  Magyari Ferenc
    2008. 06. 29. 0:09

    Jól van na, nem kell bekapni! :-)
    Remélem, ez is evolúciós szemüvegen át van kifejtve!

  • 175.  Éva
    2008. 06. 29. 0:16

    Nem kaptalak be:-)

    Ha jól szolgál a memóriám, nem evolúciós szemlélettel van kifejtve.

  • 176.  szengab
    2008. 06. 29. 0:56

    Magyari Ferencnek (174): A Depresszióipar könyvben a depresszió két szempontból van érintve. Egyrészt, mint gumiszerűen nyújtható, klinikailag értelmetlen esernyő fogalom, ami alá ma már bármi befér. A másik aspektus evolúciós, e rövid részben rámutatok arra, hogy a depresszió természetes védekező stratégia.
    De a könyv fő fejezetei arról szólnak, hogy az antidepresszánsok hatástalanok, viszont súlyos mellékhatásaik vannak. Részletesen elemzem, milyen módszerekkel hamisítja meg a gyógyszeripar a vizsgálatokat, hogyan gyárt betegségeket a gyógyszerekhez, és hogyan használja fel tudós bérenceit és pszichiátereit hamisított cikkek és vizsgálatok előállítására, amivel manipulálni lehet az orvosközvéleményt.

  • 177.  bernadett
    2008. 06. 29. 0:56

    de, de azzal, a depresszió mint adaptív válasz értelmeződik benne, és viselkedésterápiás szemlélettel

  • 178.  bernadett
    2008. 06. 29. 9:24

    Nemrég egy barátommal az adatvédelmi dolgokról beszélgetve jutottunk arra, hogy egy orvos egy TAJ szám alapján minden korábbi vizsgálati anyagát és egészségügyi előfordulásait megtudja az illetőnek a különböző osztályokról. Az nem számít, hogy mondjuk áldiagnózis, a gépről nem veszik le.
    Az egészségügyi törvénybe ütközik ez, nem? A jó és a téves mindenféle diagnózisok tehát ott vannak ömlesztve valakiről. Kérdés, hogy a háziorvosi számítógépes rendszer is rá van-e erre csatlakoztatva.

  • 179.  Katalin
    2008. 06. 29. 10:25

    Nekem meg ilyenek fordulnak meg a fejembe. Ha mondjuk valakinek udvarol egy orvod, simán megnézheti, hogy akinek udvarol, milyen panasszal, mikor fordult orvoshoz. Milyen gyógyszert kapott, mikor vettek vért tőle...stb.
    Ugyanígy így, ha egy bankban dolgozó hölgyemény kíváncsi az udvarlójának anyagi helyzetére, nagyon egyszerűen tájékozódhat erről. Ezt biztosan tudom.

    Ehhez mit szóltok?

  • 180.  Katalin
    2008. 06. 29. 10:41

    Kedevs Melós! Teljes mértékben egyetértek Veled abban, hogy bármelyik humán foglalkozásra érvényes lehet a megjegyzésem. Sajnos ez van.
    De itt most nem a pedagógusok és egyéb foglakozások visszaéléseiről, tisztességéről beszélgetünk, hanem másról.
    Az orvos, azon belül is a pszichiáter szakma elég kényes téma. Talán a pedagógusoknak van még ilyen nagy felelőssége. Ezért aztán sok fejtörést okoznak nekünk is. Ezen sajnos változtatni nem lehet. Jó viszont látni, hogy azért akadnak néhányak, akik igyekeznek jót tenni. A baj csak az, hogy az emberek többsége olyan ostoba lesz a sok TV-ésttől, hogy képtelenség elérni náluk fejlődést.
    Köszönet minden olyan tisztességes orvosnak, pszichológusnak, pedagógusnak, akik elsősorban a hivatásuknak élnek és nem a dollároknak. Milyen jó lenne észrevenni, hogy bármelyik szakmában akkor lesz az embernek több pénze is, ha nem állandóan az lebeg a szeme előtt.
    Amerika találta ki a depressziót a jó üzlet reményében. Amerika találta ki a hamburgert, aminél veszedelmesebb étel csak a chips és a kóla. Mi meg mosolyogva, bólogatva zabáljuk. Ők meg mosolyogva, bólogatva számolják a profitot.:)

  • 181.  Magyari Ferenc
    2008. 06. 29. 13:46

    Ezek szerint a depresszió egyidő az emberiséggel, és ugyanolyan védekező mechanizmus, akár az elájulás vérzés esetén. Gondolom. Mindenesetre érdekes. És akkor a gyószer csak tüneti kezelést nyújt (ha nyújt és nem árt), az okot nem szüntetheti meg. Mint ahogy a vérzés esetében sem az eszméletvesztés állapotát kell megszüntetni, hanem a vérzést csillapítani. Lehet, hülyeséget írok, de nézzétek el nekem. (Hangosan godnolkodom.)

  • 182.  gergoa77
    2008. 06. 29. 15:57

    Igen, azt hiszem, így van.

  • 183.  bernadett
    2008. 06. 29. 17:49

    Igen, Ferenc, erről van szó,a depresszió evolúciósan hasznos jelenség, hiszen ha nem lenne az, már kiszelektálódott volna. Kicsit az az üzenete, h itt fekszem, találjatok rám.

  • 184.  bernadett
    2008. 06. 29. 17:51

    sőt, azt gondolom,sok esetben a depresszió az adekvát reakció, mert pl. ha egy haláleset esetén ha vki boldog lenne, na, az lenne a nem-normális.

  • 185.  Magyari Ferenc
    2008. 06. 29. 19:18

    Szóval a depresszió, jelzés a külvilág felé: bajban vagyok, segíts rajtam (pl. az anyuka környezet ellenséges, labilis, ezért depressziós lesz, mert a marakodás nem kedvez a gyermeknevelésnek, de így segítenek neki, vagy meddő, mert úgy véli, a férjjel való konfliktuózus kapcsolata nem alkalmas a gyermekneveléshez). Persze, ha a környezet a puszta kérésre befejezné a marakodást, akkor nem kéne depressziósnak lenni. Úgy látszik, ehhez még fejlődni kell humán értékeinknek. De a depresszió jelezhet magának az egyénnek is: most légy passzív, most vonulj vissza, mert ha támadsz, cselekszel, az életeddel fizethetsz, mint ahogy a fáradtságérzés jelez nekünk, hogy most már pihenj, ne dolgozz annyit, mert károsodni fog a szervezeted. Így pedig a létfenntartás szolgálatában áll. De vajon az arachnafóbia, vagy a víziszony miféle alkalmazkodást szolgál? Van valamilyen értelmük? Talán régebben volt értelme, mert őseink nem tudták, mely a veszélyes és ártatlan pók, és sokan a vízbe fulladtak, mert nem tudtak úszni vagy ilyesmi. De akkor ki kellett volna ennek szelektálódni, nem? Vagy még nem volt erre idő? Vagy nem lehet minden pszichés jelenséget az evolúcióval magyarázni, és valami más áll a háttérben?

  • 186.  gergoa77
    2008. 06. 29. 20:39

    Kedves Ferenc!
    Látom, már sokmindent értesz! Azért hagy idézzem Gábor Kudarcok, Csalódások, Traumák c. művének (Mesterkurzus 25. kötet) a depresszióról szóló részéből az utolsó bekezdését: "A depresszió nem mindig adaptív, hiszen alaposan megváltoztak a körülmények. Például az állásvesztésre bekövetkező depresszió az ősi bukásra adott válasz, amely ma nem segít, hanem hátráltat a megoldásban, hisz a "bukás" szimbolikus, ma már nem kell fület-farkat behúzni. Az önmagát túlélt védőmechanizmus oldásában a pszichoterápia segíthet."

  • 187.  bernadett
    2008. 06. 29. 21:01

    Gábor renegetg érvet hoz fel arra, h a vízimajmoktól származunk, így a vízbe fulladásnak nincs értelme, de a depressziót nagyon jól megfogalmaztad, Ferenc

  • 188.  Magyari Ferenc
    2008. 06. 29. 23:41

    Ha nem tévedek, akkor az evolúció lassan bár, de folyamatosan jelen van, igyekszik bennünket minél „kompetensebbnek” tenni a környezetünkhöz való alkalmazkodásban, csak éppen a környezetünk sokkal gyorsabban változik, nem képes vele lépést tartani. Úgy fest, az evolúció egyelőre nem tud mit kezdeni a technikai civilizációval, mert mondjuk természeti közegre lett „kitalálva”, nem művi társadalmira. Az evolúció célja pedig nem lehet más, mint fejlődés a tökéletesség irányába.
    Nem is tudom, kitől olvastam, de azt írta: a technikai fejlődéssel szemben lemaradt az értelmi, érzelmi és morális előrehaladás, amely nagyon veszélyes, hiszen pl. atombomba került megfontolatlan emberek birtokába. Ez olyan, mintha egy gorillának kézigránátot adnánk a kezébe. Megvan: Mohás Líviától a példa.

  • 189.  Magyari Ferenc
    2008. 06. 30. 16:42

    És ahogyan Gábor mondaná: Az evolúció legfőbb törvénye: szaporodj! Örökítsd meg génjeidet az emberiség nagy genetikai fotóalbumában. De a képet a nő ragasztja be az albumba.

  • 190.  Melós
    2008. 06. 30. 18:42

    Sziasztok!

    Katalin/Bernadett (178-180): Barát/barátnő aki banki és orvosi nyilvántartásokban kutat a „szerelme” iránt? Hát, ez gusztustalan! Szerintem az ilyen embert legyen az orvos, banki alkalmazott vagy akárki jobb elkerülni nagy ívben.

    Katalin (180): Vitatkoznék Veled, hogy a humán foglalkozásúak tisztességtelenségén nem lehet változtatni. Ha ez így lenne, akkor ezt az egész blogot be lehetne zárni. Én hiszem, hogy el fog jönni még annak az ideje, amikor mi, volt, jelenlegi vagy jövőbeli „felhasználói” az egészségügyi/oktatási stb. rendszereknek érdemben bele tudunk szólni ezek működésébe. Orvosként/pszichiáterként (aki bármikor válhat „felhasználóvá”!) magam üdvözölnék egy ilyen kezdeményezést.

    A depresszió evolúciós elméletével kapcsolatban egyesek azt mondják, hogy mérsékelt lehangoltság esetében bizonyos társas helyzeteket reálisabban ítélünk meg. A rossz hangulat mindig kételkedéssel jár együtt új társas helyzetekben, ami segíti a csalók és a nem kooperáló személyek kiszűrését. Hiába, az evolúció „feltételezi”, hogy a környezet tele van veszéllyel. Ha az ember szorongás és gyanakvás nélkül megy be egy dzsungelbe, hát … vigyorogva és boldogan be lehet sétálni a ragadozók karmai közé! A természetes környezetben a túlélést segítő dolgok ritkábban fordulnak elő, nagyon meg kell értük küzdeni, ezek az ősi örömforrásaink, pl. a cukor és a zsír együtt, Katalin csipsze és hamburgere, megspékelve egy kis csokival, persze, hogy tömjük magunkba! Ez aztán a valódi visszaélés az evolúciós gyökerekkel!!!

  • 191.  Melós
    2008. 06. 30. 18:50

    Ha már így benne vagyunk az evolúcióban, érdemes lenne a biológiai és kulturális evolúciót elkülöníteni, az utóbbi sokkal gyorsabb. A biológiai a gének, a kulturális a mémek sokszorosítását és továbbadását jelenti. Egy mém lehet bármilyen kulturális motívum, szimbólum, hiedelem is, pl. szerintem a depresszió-mítosz is egy ilyen kulturális mutáció, ami hamarosan ki fog szelektálódni mert a társadalom túlélése szempontjából maladaptív.

  • 192.  Melos
    2008. 06. 30. 21:38

    Kedves Mindenki!

    Néhány éve történt, hogy a pszichiátriai társaság vezetősége felkért egy előadás megtartására. A társaság prominensének küldtem egy levelet, amit most teljes egészében közzé teszek. Látni fogjátok benne a morális felháborodást és a megalkuvást is. A levél 2004-ből származik, amikor Szendi Gábor Mozgó Világ cikke megjelent.

    Üdv, Melós

    A LEVÉL:

    > A cim valami olyasmi
    > lenne, hogy "Sors, gének, agy és a piac: felemelkedes
    > vagy bukas a XXI. szazad pszichiatriajaban" A modern
    > biologiai eredmenyek mellett, amit gondolom elvartok,
    > egy olyan problemarol szeretnek beszelni,ami talan
    > tulmutat a hazai pszichiatria gondjain, nevezetesen,
    > hogy a szakma lassan az intellektualis semmibe zuhan.
    > Mostanaban eleg sok kulfoldi kollegaval erintkezek.
    > Altalanos velemeny, hogy az "elit" biologiai
    > orientaltsagu kutatok kivonulnak (dobbenetes volt az
    > idei APA meeting e tekintetben), a pszichoterapias
    > kozosseg pedig egy eros, jol szervezett halozattal
    > bir, sajat organumokkal, kepzessel stb., egyre tobbet
    > hangoztatva a pszichiatriatol torteno
    > differencionalodast. Mindket iranyzat hatalmas
    > ertekekkel rendelkezik. Megis mi marad? Roviden az
    > ipar es a piac altal elenk vetett altudomany es az
    > ocska, gagyi marketing. Ez ma mar sorozatos
    > botranyokba csuszik, eleg ha az ember kinyitja a
    > Nature-t vagy a Lancet-et. Ez lenne a szakmank
    > intellektualis-elvi alapja es ertekmeghatarozoja?
    > Sajnos a nemzetkozi nagy pszichiatriai meetingek nagy
    > reszet ma ez teszi ki. Ennel azert probalok arnyaltabb
    > lenni, foleg ugye azert, mert a piac nelkul
    > valoszinuleg nagy MPT konferencia se lenne, meg az
    > adomanyok nelkul mi is itt a klinikan kb. 1 het alatt
    > felelnenk a havi gyogyszerkeretet.

  • 193.  szengab
    2008. 06. 30. 23:09

    Kedves Blogosok!
    Kicsit félrenéztem, és lám, már áteveztetek a depresszió evolúciós sűrűjébe. Melós, klassz ez a levél! Most csütörtökre a Házasságról gondoltam fecsegni, remélem ez is érdekel majd Benneteket és másokat. Mindjárt kiteszek hozzá egy rövid vitaindítót.

  • 194.  Magyari Ferenc
    2008. 06. 30. 23:48

    Hű, Gábor, ez nagyon jó téma! Már majdnem rávágtam, még pozitív is, de eszembe jutott azon adat, hogy hazánkban majd minden harmadik házasság válással végződik.

  • 195.  Katalin
    2008. 07. 01. 10:55

    Hát Melós, Neked nagyon jól jár az agyad. Szerintem kellene fénymásolni Belőed még néhány példányt!:)

  • 196.  Alex
    2008. 07. 01. 18:41

    Kedves Bernadett,
    nyugtalan hangon jegyezted meg jun. 23.-i hozzászólásodban, hogy:
    "a belinkelt eset számomra azt példázza, hogy ma Magyarországon nincs olyan nem szcientológia által támogatott szervezet, ami érdemben foglalkozna a visszaéléses esetekkel, jól értem?
    Én úgy gondolom, Te pontosan azért vagy hiteles, mert semmilyen szervezetnek vagy egyháznak nem köteleződtél el. És hogyhogy nem csinált semmit az orvosi kamara az esettel????"

    Szendi Gábor nem azért hiteles számomra, mert ilyen-olyan szervezethez tartozik, vagy nem tartozik. Hanem azért, mert az általa leírt dolgokat bárki ugyanúgy megfigyelheti, mint ahogy azok le vannak írva, azaz nem hazudik, hanem az IGAZAT MONDJA.

    Engem sokkal jobban nyugtalanít, hogy ma Magyarországon, semelyik "törnélemi" egyház nem amel szót a pszichiátria, a drogok, az oktatás területén folyó lélekrombolással. Jóllehet Jézus is felhívta a figyelmet arra, hogy nem azoktól kell félni, akik a testet teszik tönkre, hanem azoktól, akik a lélekben tesznek kárt.

    A Szcientológia egy tudományos rendszer, az egyetlen valóban tudományos rendszer a tudatról, életről és gondolkodásról és ezeknek a világegyetemmel való kapcsolatáról. Nem tévesztendő össze a Szcientológia Egyházzal ugyanúgy, mint Jézus szeretet-tanítása nem cserélhető fel a katholikus egyház "Szent Officium"-ával, másnéven az inkvizícióval.

    A visszaélések ellen harcoló szervezetek nem a Szcientológia Egyház intézményei, hanem önálló, nemzetközileg dolgozó és elismert alapítványok, amelyeknek annyi köze van a szcientológiához, hogy pl. a CCHR-t (Emberi Jogok Állampolgári Bizottsága) a Szcientológia kidolgozója L. Ron Hubbard és egy Thomas Szasz nevű pszichiáter alapította. Ez utóbbi mint "bennfentes" ugyanúgy látta a tömeges visszaéléseket mint Szendi Gábor. És neki az fenti alapítvány létrehozása volt erre a válasza. Itt az a figyelemre méltó, hogy nem egy keresztény egyházfi volt az alapítótársa, hanem az a L. Ron Hubbard, aki bizonyítottnak vélte, hogy a pszichiátria nem arra lett létrehozva, hogy az embereket mentálisan egészségesebbé tegye, hanem a "drog, fájdalom, hipnózis" buzgó alkalmazásával egy modern, "tudományos alapokra hivatkozó" INKVIZÍCIÓT hozzon létre, amit a politikai elnyomás kényére-kedvére alkalmazhat, mint ahogyan az inkvizíciót is könnyedén lehetett ilyesmire használni.

    Ha mindenáron véleményem kellene, hogy legyen, inkább nehezményezném bizonyos egyházak tétlen közönyösségét a dolgokkal szemben, mint "aggódnék" olyan csoportok léte és tevékenysége miatt, akik viszont nemcsak felemelik a szavukat, hanem tettekkel is segítik a hozzájuk fordulókat.

  • 197.  szengab
    2008. 07. 03. 21:44

    Alex,

    igazad van abban, hogy a történelmi egyházak mindig nagyon is óvatosak voltak, senkivel nem szeretnek ujjat húzni, csak a gyengéken, pl. a homoszexuálisokon verik el a port. oott aztán dörögnek Szodomáról és Gomorráról, miközben a homoszexualitás az emberi szexualitás normál variánsa és nem bűn. ami valóban bűn, pl. emberek megalázása, tönkretétele, az ellen nem emelnek szót.
    De monsjuk a Krisnasok azok, akik szorgalmasan gyűjtenek a hajléktalanok megsegítésére, más egyházat nem nagyon látok e téren szorgoskodni.

  • 198.  mshouse
    2008. 07. 05. 21:04

    Bocs, hogy eltüntem 1 hétre és bunkó módon nem reagáltam a nekem szóló üzenetekre, de hétvégén vidéken voltam, na nem eltemetve, csak egy kis friss levegőt szívni, meg tapicskolni a lótrágyában /meg egyéb állati termékekben/. Aztán meg főnököm elvonult szabira, úgyhogy én tartottam a frontot és rendszeresen későn értem haza, hullafáradtan. Annyira meg nem vagyok net-függő, hogy félholtan is a számítógép elé üljek. Na meg azért amikor azzal vagyok elfoglalva, hogy pl. egy 1.5 kg-os mini-yorkie-ból pisit fakasszak, merthogy csórikám egy ritka anyagcsetrezavar következtében zsenge 7 hónaposan húgyköves és a teljes húgycső dugig húgyhomokkal, akkor az éppen eléggé leköti a szellemi kapacitásaimat:-)
    Szóval, Bernadettnek: azért jár az ember nagycsoportra, mert ennél az intézménynél az volt a házirend, hogy a hospitalizált betegek számára a nagycsoportos foglalkozás kötelező. Mihelyt kezembe kaptam a zárójelentésemet, télakot vettem, mint Pillangó az Ördögszigetről:-) Ez nem önkéntes alapon ment, nem volt választásom.
    Impressio-nak: köszi szépen, nagyon jól esett a dícséret. Nem, még nem próbáltam, bár már barátok bíztattak, hogy írjam meg, mik történnek velem, na meg persze a pácienseimmel a praxisban. Amolyan Herriot-féle sztorikra gondolnak. De egyrészt lusta vagyok hozzá, másrészt a szarkasztikus stílusom nem biztos, hogy mindenkinek feküdna, sőt... Ui. ilyen irányú visszajelzéseim is vannak:-)
    Gábor: először is, mshouse (msmouse helyett...)-ne mondjad meg, kitalálom: diszlexia? Na, jó, ez csak vicc volt, nem akartam a lelkedbe gyalogolni :-) (onnan a név, hogy a főnököm szerint a modorom dr. House-ra emlékeztet, bár dícséretként hozzátette, hogy a diagnosztikai érzékem is-na, ez most dicsekvés, maradjunk annyiban, hogy vannak jó pillanataim és még mindig nem vagyok annyira tapló, mint House-mondjuk, House-light version:-) Biztos az ösztrogén finomít a dolgon...) Azt nem tudtam, hogy a nagycsoport szakmai vita tárgyát képezi, ott, ahol voltam, olyan szentség volt, mint a déli harangszó. Igaz, 6-7 éve jártam utoljára pszichológusnál/pszichiáternél-és az elkövetkező 200 évben nem szándékszom a közelükbe menni. Szóval egyáltalán nem vagyok naprakész, nem tudom, most mi járja arrafelé. Azt hiszem, főleg a te irományaid lesznek az ismereteim forrása, mert érdekesek, érthetőek és hát igaznak tűnnek még egy szkeptikus számára is. Na meg összecsengenek más (főleg etológiai) ismereteimmel. Amúgy már nem görcsölök a történteken, mert minek.

  • 199.  Éva
    2008. 07. 05. 21:28

    Szia MsHouse!

    A szarkasztikus stílus egy írónál egyáltalán nem hátrány, sőt!
    Mélyen, finom humorral, és egyáltalán nem bántóan írsz - tegyük hozzá, eddig.:DDD

    Ha párat még ide "publikálnál", nagyon jó volna.

    Üdv:

    Impressio

  • 200.  bernadett
    2008. 07. 06. 9:13

    Szia mrshouse, igen, aztán végül én is kitaláltam, h a kötelező jellege miatt lehetett. Amúgy tényleg jól írsz:-)

  • 201.  Éva
    2008. 07. 06. 10:33

    Vigyázz, Berni, nem Mrs, hanem Ms, a végén még Rád is rád fogja a dyszlexiát! :DDD

  • 202.  susa88
    2008. 07. 06. 13:35

    Kedves Gábor!
    Nem akartam ragozni a dolgot, ezért is hagytam korábban annyiba, de végül, ha jól megkésve is szükségét érzem némi kiegészítésnek.
    Előzmények: 70 susa, 105 szengab, 130 susa, 165 szengab
    Jobb lett volna a szingli szó helyett a korban érett, független nő kifejezést használnom. Nem írtam alapproblémám jellegét, ami leegyszerűsítve anya-lánya konfliktusnak nevezhető. Mint lassan kiderült, a pszichiáter is hasonló cipőben járt, amit se meghaladni, se megoldani nem volt képes. Problémamegkerülése az erős függőségi viszonyok kialakítása volt minden szinten (egyes? kliensei és saját családja felé is). Talán így kevésbé talányosnak tűnik, ami írtam.
    Egyben nagy köszönetemet is szeretném kifejezni eddigi munkád, tevékenységed miatt és minden jót (egészséget, erőt, harmóniát és sikert) kívánok a jövőre.

    Kedves mshouse!
    Én vevő lennék humorodra, szarkasztikus stílusodra, ha megírnád életed történeteit, emberről és egyéb állatfajtákról.

  • 203.  mshouse
    2008. 07. 06. 18:16

    Sziasztok mindenkinek!
    Köszi a bíztatást, ezek után azért gondolkodom a dolgon, sőt, még az is lehet, hogy belevágok, ha lesz időm :-)
    Impressio-nak: nem akartam bántani Gábort, meg most Bernadettet se. Ha én valakit bántani akarok, az úgyis észreveszi... Most azért önkritikát gyakorlok, mint Rákosi elvtárs: nagyon tapló is tudok lenni, de itt még senki nem adott okot rá, hogy az legyek.
    Jó, ide is irok, ha van értelmes mondanivalóm, mert ez végülis a Szendi Gábor lapja, az ő témái, stb., nem akarom elvinni más irányba. Blogot aligha fogok írni, mert annyit azért nem lógok a neten /egy Latimeria vagyok a Guttenberg-galaxisból, sőt, lehet, hogy a Loch-Ness-i szörny személyesen:-)/, hogy rendszeresen karban tartsam a lapomat, reagáljak a hozzászólóknak, ilyesmi. Ellentétben Gáborral, aki, mint Nagy Testvér, figyel minket:-) Bár kevésbé diktatórikus:-)

  • 204.  Éva
    2008. 07. 06. 20:05

    Drága mshouse!

    Egyáltalán nem úgy jött le, hogy valakit is bántani akartál volna...Csak néha én is szarkasztikus vagyok egy icipicit...

    Várjuk a történeteket!

  • 205.  bernadett
    2008. 07. 08. 10:31

    hééééééé, ehhez a témához is írtok még??:))) Most vettem észre... Na, én is attól félek, h egy idő után nem lesz karbantartva a blogom...

  • 206.  szengab
    2008. 07. 08. 16:03

    Kedves MsHouse nem történt bántás, a diszlexia különben sem sértő, mi lenne, ha tényleg az lennék?
    Igen, talán most én lennék itt a sorzáró. Aki persze akar még ide írni, isten ments, hogy elvegyem a kedvét, de azt hiszem a törzsközönség már átvonult az új témába. Mindenesetre, ha valaki maradandó gondolatokat helyez itt el, nem dolgozik hiába, hiszen sokan olvassák ezeket az oldalakat, és én is idelátogatok néha.

  • 207.  Magyari Ferenc
    2008. 07. 10. 15:25

    Íme, egy közvéleménykutatás - elszomorító eredménnyel:

    Két éven keresztül vett részt Czeizel egy Európai Uniós kutatásban. A nők leendő gyermekükkel kapcsolatos attitűdöket vizsgálták, egészen pontosan azt, ha kiderülne, hogy ilyen vagy olyan betegségben fog szenvedni a szíve alatt hordott magzat, akkor megtartanák-e a babát. 10 ilyen zavart soroltak fel. Ha megtudná, hogy a gyermekének nem lesz agya, koponyája (99%-ka nem), Down-koros lesz, kórosan kövér lesz, korai infarktusra való hajlama lesz, depressziós lesz stb. kérné-e a művi abortuszt. Ultrahangos vizsgálattal lényegében minden rendellenességet fel lehet ismerni, és meglehet szakítani a terhességet (ezt hívja Czeizel „modern Taigetosznak”.) A kérdés így szólt a melegséggel összefüggésben: ha megtudná a génvizsgálat alapján, hogy megszületendő fiúmagzata nagy valószínűséggel homoszexuális lesz, megtartaná-e a terhességet? 5000 nőt kérdeztek meg, akik nem alacsony iskola végzettséggel rendelkeznek (óvónők, védőnők, tanítónők és egyéb egészségügyi dolgozók voltak közöttük.) Az eredmény: 100 nőből csak 9 vállalná a gyermeket. Elindultunk egy elfogadóbb, toleráns, nyitott és megértő társadalom felé? Nem úgy tűnik. Persze a nőt is meglehet érteni, mert egy anya – látva a társadalom negatív beállítódását a mássággal szemben – nem akarja kitenni gyermekét a megvetésnek, előítéletnek és a gyűlöletnek. Ezeket a tudatban mélyen gyökerezett beállítódásokat kéne kigyomlálni valahogy. Minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik valaki, annál kevésbé elítélőbb a mássággal szemben – nem csak a homoszexualitásra érvényes (vallási kisebbség, eltérő politikai hovatartozás, világnézet, fogyatékossággal szemben is.)

    És egy nagyon érdekes és tanulságos kísérlet eredménye:

    Végeztek egy kísérletet, amelyben férfiakkal pornófilmeket nézettek. A férfiak egyik csoportja elfogadta a homoszexuálisokat, a másik csoportja viszont gyűlölte őket. A péniszükre rögzítettek egy eszközt, amely a merevedésüket vizsgálta. Érdekes módon, a meleg-gyűlölők esetében csak akkor következett be a szexuális izgalom, amikor olyan jelenetet vetítettek le, amelyben férfiak szerepeltek homoszexuális műfajban. Mit jelent ez? Azt, hogy éppen azok a melegek, akik ellenérzésüket leginkább hangoztatják eme szexuális orientáció ellen. Elfojtják, elnyomják homoszexuális késztetésüket, és oly módon kompenzálják számukra kellemetlen és feszültségek keltő érzéseiket, hogy gyűlölködni kezdenek az olyan emberekkel szemben, akik hasonló cipőben járnak, mint ők.

    Lehet, ezen a tojásdobálók egy részének is a felvonulók között lett volna a helye.

  • 208.  Maxi
    2008. 07. 10. 15:36

    "Az eredmény: 100 nőből csak 9 vállalná a gyermeket. Elindultunk egy elfogadóbb, toleráns, nyitott és megértő társadalom felé? Nem úgy tűnik."

    Ebben az eredményben semmi meglepő nincsen, ha belegondolunk abba, hogy a gyermek végülis azt a célt szolgálja, hogy továbbörökítse a génkészletet. Egy homoszexuális esetében erre jóval kisebb az esély...

  • 209.  Eszter
    2008. 09. 21. 12:25

    Az orvosokhoz, elsősorban pszichiáterekhez fűződő ambivalenciámról szeretnék írni. Kislány voltam, amikor egy orvos, akinek semmi köze nem volt a pszichológiához, csak "túl sok volt benne az empátia", és "minden nyomorúságos életkörülmények közt élő" nőn "segíteni akart", behálózott minket, anyámat és engem, okos, jól irányított felvilágosult véleményeivel, miközben szexuálisan visszaélt a jogaival. Objektíven anyámat lelki csődbe, engem komoly pszichózisba hajtott, majd elhárította magáról a felelősséget, bár nem hiszem, hogy bármilyen felelősségre vonás követte volna tetteit. Aztán naivan pszichotikus állapotban ezt a valós sztorit(leginkább Lolita történetéhez hasonlít) megvallottam a terápiában, nem gondolva az orvosi gárda sok alattomos tagjainak nem létező pszichéjére, mivel önmagamra hagyva, teljes őrületben, bizonyítva, hogy ők jó orvosok, és állapotom igen súlyos, hónapokig, majd egy évig tartottak kórházban, zárt osztályon, nem tudom, pontosan, miért..ez foglalkoztat a legjobban. Mert nem értettem, mit is akarnak, milyen nem létező jogokat gyakorolnak, és legfőképp mit titkolnak, hogy engem csak ütni, verni lehet, velem csak ordítva lehet bánni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy az idő elszállt, minden orvos sportkocsival, vadonatúj szekerekkel jár, az illető, akiről az elején is beszéltem,igen csak meggazdagodott, engem pedig csaknem megöltek. Hogy a háló hol indult el, mik voltak az érvek, hogy engem tönkre tegyenek, és anyámat megalázzák. Olykor azt is éreztem, hogy meg akarnak ölni, dehát ez biztos csak képzelgés...Tudom, hogy veszélyes vizekre evezek, ha ki akarom bogozni ennek a jogi oldalát, mert az orvosok olyanok mint a kaméleon, tisztelet a kivételnek, és önnön érdekeiken kívül, tapasztalatom szerint nem tesznek semmit, csak a minimálisat, ezért is gyógyulnak legtöbb esetben a kevés energiát igénylő betegek.Mert ők megkapják azt, ami nekik szükséges. Vajon nekem a kínzatásokra, megalázásokra, földbe döngölésre volt szükségem, vagy valóban valami mocskos titok lappang ennek az egésznek a hátterében, amiből csak rosszul jöhetek ki...Egyet tudok: Ha életben akarok maradni, szedem a gyógyszereimet,( bár már az sem biztos, hogy pont azok hatnak a betegségemre ), és igyekszem távol tartani magam minden féle kórházi kezeléstől.Úgy érzem, kész csoda, hogy élek, még élünk...

  • 210.  Éva
    2008. 09. 21. 12:51

    Eszter:

    orvos orvosnak nem farkasa. Védik egymást, nem számít, kit vagy kiket tipornak el közben.
    Mert arra számítanak (még ha egymással közben rivalizálnak is), hogy ha valamelyikük bajba kerül, majd az egész stáb kiáll mellette. És így is szokott lenni.

    Részemről nem kedvelem a pszichiátereket. Mi több: gyűlöletet érzek irántuk.
    És igen: kész csoda, hogy még élek, élsz, élünk.

  • 211.  Eszter
    2008. 09. 21. 13:56

    Igazad van, Éva, de azt hiszem, ez a téma nem a mi asztalunk, én csak próbáltam elmondani, mi történt velem. Az igazat megvallva, félek tőlük...

  • 212.  Éva
    2008. 09. 21. 14:04

    Ne félj tőlük, nincs miért! Inkább kerüld őket nagyívben, ha teheted.

  • 213.  Eszter
    2008. 09. 21. 15:32

    Így teszek, Éva, de azért Te is tudod, hogy vannak kivételek, én is őket próbálom megtalálni, ha mégis szükségem van segítségre, tudjak hová fordulni.Ez a fórum is azért van,hogy segítsen és egyáltalán nem ellenszenves figurákkal találkozni, úgyhogy szerintem ne sértegssünk senkit...Ne haragudj. Ilyen távolságot tartó jótanácsot már sokat hallgattam, dehát Te is tudod, hogy a sors a peches embert visszaveti, és én sem az orvosokról általában próbáltam nyilatkozni, mégha így is sikerült. A félreértések elkerülése végett pedig, tekintettel bizonyos fokú paranoiara, - belátom -, nem akartam senkit bántani. Végülis megkaptam az esetemnek megfelelő kezelést, és haza is engedtek, csak még él bennem némi keserűség, saját helyzetemből adódó stagnálás, igyekszem elkerülni a vádaskodást. Elnézést még egyszer.

  • 214.  Éva
    2008. 09. 21. 16:00

    Nem forradalmat akartam én itt kirobbantani, ne aggódj. Vívom én azt egyedül is...
    Amúgy kívül-belül ismerem a pszichiátriát, ugyanis 6 év félrekezelés, 70 féle szedett gyógyszer, számtalan öngyilkossági kísérlet, egy leszázalékolás van a hátam mögött. Többek között. Meg 32 év.
    Meg 2,5 éve gyógyszermentesség.
    De nem érzem vesztesnek magam.
    És abban, hogy valaki "peches", már nem hiszek. Áldozatszerep van, amögé bújás nagyon sok esetben. Nálam is az volt.
    És el lehet kerülni a pszichiátereket, ugyanis vannak nagyon kiváló pszichológusok, akik nem gyógyszerekkel kezelnek. Hanem beszélgetéssel. És az a legjobb.

  • 215.  Éva
    2008. 09. 21. 16:05

    Nem az általad elszenvedetteket akartam kisebbíteni, vagy bagatellizálni. De igenis nevezzük nevén a dolgokat!
    A pszichiátriában gyilkolás folyik. Tömegméretekben.

  • 216.  Eszter
    2008. 09. 21. 16:06

    Köszönöm...Biztatásnak egy életút éppen elég. Felnézek rád...Én is hasonló utat futottam be, de ez most nem érdekes..vagy mégis? Mindannyian mások vagyunk..

  • 217.  Eszter
    2008. 09. 21. 16:09

    A lényeg, hogy van életkedved! Nem? Maradt? Mondj valamit, optimista maradtál?

  • 218.  Eszter
    2008. 09. 21. 16:24

    Sokszor van bűntudatom amiatt, hogy akik velem kegyetlenek voltak, azokhoz kedvesnek kellett lennem, akik pedig nem érdemelték meg, betegtársak, satöbbi, azokat én is bántottam.Azért, hogy kikerüljek, mindent elkövettem, agresszív voltam, nagyon féltem a teljes leépüléstől, az örökös fekvéstől és váratlan halálesetektől, hogy megint történik valami szörnyűség..Próbáltam túlélni, és ezt sokszor mások kárára tettem, beismerem. Egy barátnőmnek mindig volt kávéja, megengedte, hogy vegyek belőle, én pedig cigarettát adtam neki...Nem dokkal azután erőszakos halálban meghalt...Sokat gondolok rá...Tudod, mindig azt hittem, hogy ott tudnak segíteni, aztán teljes agymosás következett, majd újra vissza, nem tudom, miért...7-szer voltam öngyilkos, mert nem tudtam elviselni magam..sok mindenért..Akik felismernének, csak gonoszságokat, vagy apró pletykákat tudnának rólam mondani, de..szóval mindenkit szeretek, azokat is akikhez durva voltam, nem felejtem el a közösen eltöltött hónapokat..sokszor, sok mindenkit meghallgattam a problémájukról, sokan sírtak a vállamon. Aztán megint enyém lett a zárt osztály. Volt, hogy betegtársak meztelenre vetkőztettek, mert egy hang azt mondta, vegyem fel a szobatársam ruháját. Aztán minden nélkül végigmentem a folyosón, vissza a szobámba...Többször megszöktem.Nem csak én voltam kegyetlen, ők is...

  • 219.  Susa88
    2008. 09. 21. 19:28

    Szia Eszter!
    Ha valakit gyerekkorában olyan valaki traumatizált, akiben megbízott, akkor azt feldolgozni piszok nehéz lehet. Ha erre gyógykezelés címén ismét csak traumák érik, akkor minden jó oka meglehet szubjektív és objektív félelemre is és hibás dolog ezért a félelemért leparaniásozni őt. A pszichiátriától – nem általánosítva - sajnos gyakran csak ez várható.
    Nem tudom, hogy itt erről lehet-e szó.
    Azt tudom, hogy ha Te bántottál valakit (olyan helyen, ahol törvényszerűen áldozatokból lehetnek elkövetők a státuszuktól függetlenül is) és ezt beláttad akkor, bocsánatot lehetne, kellene kérni tőlük alkalom adtán - megbocsátás kimenetelétől függetlenül is.
    Akik ellened vétettek, azoknak pedig Tőled kellene bocsánatot kérni tettük megbánása után. Ha nem teszik, akkor Neked igenis jogod van haragudni, csak nagyon nem tanácsos, hogy ez a harag mozgassa a mindennapokat.
    Elfelejteni dolgokat nem lehet, a múlt eseményeiből viszont tanulni lehet, hogy többé se Te, se más ne legyen áldozat.
    Szerintem írd meg röviden történetedet Szendi Gábornak szengab@tenyek-tevhitek.hu címre. A problémák kiírása is egy lépés a további lépésekhez.

  • 220.  Éva
    2008. 09. 21. 19:34

    Eszter, nem kell rám felnézned, hisz Benned is megvan minden, ami szerethető.
    Egyre inkább az a véleményem, hogy ha egy ember megkapná azt a minimális (!) szeretetet, törődést, ami neki jár, akkor kiürülnének a pszichiátriai osztályok.

    Kérdésedre válaszolva:
    igen, egyre inkább van életkedvem. Főleg, mióta újságíró lettem. Ez megint egy hosszú történet, de nekem ez a "betegség" pályamódosítással is járt.
    Szóval: a rosszban ott volt a jó. Mintha a Jóisten erőszakkal terelt volna az utamra.

    A haragot és a neheztelést pedig meg kell élni. Mert az valahol mindig jogos. És ne önmagad ellen fordítsd, hanem reagáld le azoknak, akik bántanak, bántottak.
    Ez még nekem is nehezen megy, de dolgozom az ügyön.

  • 221.  Éva
    2008. 09. 21. 19:42

    Ha másként nem megy, írd ki magadból. Én így tettem. Akár személyenként, eseményenként, kis, rövid írások formájában.
    Megkönnyebbülsz.

  • 222.  Eszter
    2008. 09. 22. 10:17

    Sziasztok..
    valóban jó dolog az írás, és én most azzal próbálkozom, hogy szépirodalom formájában írjam le történetemet, vagy legalábbis valami dokumentumregény szerűen..Kértem már tanácsot a Szenditől, és segített is..Most is azon dolgozom, hogy valami élvezhető irodalmat csináljak, amit bárki szívesen forgat a kezében, mert értékes..értékes dolgot szeretnék egy tragikusnak ugyan még nem mondható,de elég szomorú életútból leírni, megformálni.Egyenlőre nagyon nehéz, persze vannak ihletett pillanatok, de néha nagyon leblokkolok, mert vagy nem emlékszem pontosan, vagy pedig annyira elfojtottam, hogy örökké a tehetetlenség kerülget...De próbálkozom, és azon vagyok, hogy elsősorban irodalom és ne ömlengés legyen...

  • 223.  Éva
    2008. 09. 22. 10:33

    Eszter, ha elfogadsz egy tanácsot: ÍRJ VÁZLATOT!

    Eleinte én is anélkül szültem a könyvemet, és nagyon nehezen haladt. Aztán, mikor megírtam a vázlatot, négyszeresére gyorsult a "sebességem".
    Elég, ha a vázlat írása során átgondolod az életed, és az is elég, ha csak egy-egy emlékeztető szót írsz le magadnak.
    Az írás közben meg már nem kell azon agyalni, hogy mi után mi következett.

  • 224.  Eszter
    2008. 09. 22. 10:37

    Susa:

    Ami a bántást, bocsánatkérést, haragot illeti, mindig küzdök vele..Utólag nehéz okosnak, szerethetőnek lenni, ha közben folyton mardos a bűntudat. A szánalmasság pedig valahol ott kezdődik, amikor valakinek nincs csak megbánható, megbánandó cselekedete. A kompenzálás egy idő után nagyon nehéz, mert az őszinteség veszik kárba, ha pedig sokszor kérsz bocsánatot, egy idő után már nem hisznek neked. Aki tudja, hogy mit csinált rosszul, és még mindig rosszul csinálja, mert akaratgyenge, azt valóban felelősség terheli...Csak ott van a bűntudat, a frusztráció, a hogyan kezdjek új életet, ha szeretni sem tudok...

  • 225.  Eszter
    2008. 09. 22. 10:39

    Éva:
    Már írtam vázlatot, de köszi a jótanácsot.Te kiadtad valamilyen fórumon, amit írtál?

  • 226.  Éva
    2008. 09. 22. 10:44

    Nem adtam ki, bár amikor írtam, bevallottan olyan ambícióval tettem, hogy megjelenjen. Aztán ez az Istennek sem akart összejönni, és ráébredtem: talán nem is volna szerencsés, hogy megjelenjen (utólag mindig a saját szánk íze szerint tudjuk magyarázni a dolgokat...)
    De ha érdekel, egy rövidke részletet feltettem belőle a blogomra, Volt egyszer egy család címmel.

    vaczieva.freeblog.hu

  • 227.  Eszter
    2008. 09. 22. 11:19

    Egész jó...Majd lassan elolvasgatom.

  • 228.  Susa88
    2008. 09. 22. 17:29

    Eszter, röviden. Ajánlok elolvasásra egy könyvet
    Susan Forward: Mérgező szülők
    A neten több ismertetőt találsz a könyvről, ezek közül az egyik:
    www.antidepresszans.tenyek-tevhitek.hu/mergezo-szulok.htm

  • 229.  mshouse
    2008. 09. 22. 19:09

    Eszter: a Mérgező szülők egyik fontos mondanivalója, hogy jogod van haragudni az agresszorra. Ami veled történt, nem a te hibád. A pszichiátereket meg kerüld, mint a rádiummáglyát...:-) Engem nőgyógyász alázott meg nagyon /pont, mikor a sárgaházban "csöveztem"/, az orvosi kamara etikai bizottságánál pedig-micsoda csoda-egy pszichiáter "foglalkozott" az "üggyel" /sokoldalúak nagyon, még a nőgyógyászathoz is értenek.../: annyit mondott, hogy patológiásan túlérzékeny vagyok és ha továbbra is ragaszkodom a sérelmeimhez, bizottság előtt kell újra elmondanom. Namármost: ki a fenének hiányzik, hogy a történteken röhögjön egy halom orvos /a témából adódóan erre számíthattam/... Úgyhogy hagytam az egészet a fenébe. A dilidokikat kerülöm nagy ívben és csak egy nőgyógyász nyúlhat hozzám, az se gyakran:-)

  • 230.  gergoa77
    2008. 09. 24. 8:18

    Á, kedves Mshouse! 229.
    Szóval innen vetted, hogy "pathológiás túlérzékenységem" van! :-) Ha ezt tudtam volna! Mostmár legalább nem vagyok egyedül! :-) Bocs, ha túl érzékenyen reagáltam néha Rád! Azt hiszem, nem láttam, hogy az érdes szavak mögött érző (érzékeny) szív lakozik.
    Azt hiszem, sokat vesztettem, hogy nem olvastam minden hozzászólásodat. Igyekszem pótolni.
    Gergő

  • 231.  mshouse
    2008. 09. 24. 19:03

    Gergő: bizony, nem saját kútfő, szakember mondta. És csodás diagnosztikai érzékkel telefonon állapította meg. Bár vélhetőleg azt megúszod, hogy nőgyógyász alázzon, de vannak a világon urológusok is...:-) A pokrócmodorú állatorvosokról nem is beszélve...:-)

  • 232.  eva.szlavicz
    2008. 09. 30. 17:48

    Évának!

    Elhiszem, hogy rosszul esett a sztárpszichiáter szemkontaktusa, de én annyit mondanék, hogy aki tudja, hogy milyen egy orvos és azt is, hogy az nem neki való, minek megy oda?
    Ha nem tudtad, sajnálom. Csak a nagy orvosokról azért lehet hallani jót is, rosszat is bőven.

  • 233.  Éva
    2008. 09. 30. 20:46

    232-re.

    Én akkor már olyan állapotban voltam, hogy az ördöghöz magához is elmentem volna, csak egy kis enyhülést nyerjek.

  • 234.  Csavarhúzós
    2009. 03. 15. 22:58

    Ferenczy-téma:
    Most próbálok rálelni egykori netes forrásomra, ami Pálos Elma személyes visszaemlékezése volna, de nem találom.
    A sztori lényege, hogy Ferenczynek van egy szeretője, férjes asszony, és 8 évvel idősebb Ferenczynél. Amikor szeretőjének lánya pszichés problémákkal küzd (semmi extrém, csak a felnőtté válás menetrend szerinti bajai), akkor a mama elküldi a Mesterhez analízisbe. Pár alkalom után Ferenczy viszonyt kezd a lánnyal, a mama pedig boldog, hogy a két ember, ekit ő a legjobban szeret, így egymásra talált. Nyilván nem boldog, és háttérben mennek a játszmák, aminek következtében Elma most már TÉNYLEG pszichés problémákkal küzd, ekkor küldi Ferenczy Freudhoz bécsbe, ám "nem bontotta ki az igazság minden részletét" Freud előtt.

    A Freud-Jung szakításnak is van egy olyan vetülete, hogy Jung titkolja Freud előtt, hogy viszonyt kezdett Erika Spielrein nevű páciensével. Tudja, hogy Freud (="a" pszichoanalízis) ezt helytelenítené, így kénytelen maga egy új ideológiát teremteni.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML kódokat használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Légy kedves és toleráns, másnak is lehet igaza. A bunkó bejegyzéseket töröljük. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Küzdelem a robotokkal: Alul két szám összeadását vagy kivonását kéri a robot. Akár szövegesen írta, akár számmal, Te mindig számmal válaszolj! Ha túl sokáig nem változott az oldal, pl. elmentél kávézni kommentelés közben, vagy most tanulsz írni és kicsit lassan megy, akkor készülj fel rá, hogy a robot a háttérben már új feladványt talált ki Neked, csak az még nem jelent meg. Ekkor copyzd ki a kommentedet és frissitsd az oldalt, majd az új feladvány megoldásával küldd el a kommentedet. A robotnak mindig igaza van, egy kivétel van, amikor téved. Ha nagyon rossz napja van a robotnak, vagy Neked, akkor a következőt teheted: a, felhívhatod első osztályos tanítónénidet, b, elküldheted nekem emailben és majd én megküzdök a robottal. Címem szengabkukactenyek-tevhitek.hu Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.